Artesan

Legtöbb ismerősöm, megrendelőm sóvárogva számol be arról, hogy mennyire lenyűgözi őket a külföldi oldalakon, blogokon vagy lakberendezési újságokban skandináv, viktoriánus, György korabeli, counry, retro, vintage, bazar, market style stílusú otthonok (és folytathatnám a hasonló, régi elemeket és tárgyakat felhasználó, számtalan stílus felsorolását). Mindeközben megszabadulnak örökségüktől, amelynek darabjairól nem is tudják, hogy segítségükkel hasonló enteriőrt lehet kialakítani, mint amely után vágyakoznak. Bedőlnek a kisebb nagyobb áruházak vásárlásra csábító reklámjainak és megveszik ugyanezen bútorok, berendezési tárgyak Ázsiában, tömegesen előállított másolatait, még akkor is, ha egy –egy nagyobb darab miatt eladósodnak. És tessék, készen is vannak a mű mediterrán, mű provance, mű country, rosszul értelmezett eklektikus stílusú otthonaink. (Félre ne értsétek, szeretem a giccset, de csak akkor mutat, ha mértékkel használjuk.) Lusták lennénk, nincs önbizalmunk, szégyenletesnek érezzük, ha valamiért nem adunk ki vagyonokat? Azt szoktam mondani, hogy legtöbb honfitársunknak csak az a szép és jó, ami drága, új és külföldi.

A fentebb felsorolt stílusokat a hagyományok, a korábban élt emberek munkájának tisztelet, környezettudatosság és az ésszerű takarékosság szülte vagy őrizte meg. Ezekben az irányzatokban felhasznált tárgyak, eszközök esztétikusak, funkcionálisak, időtállóak. Ne gondoljuk, hogy antikvitásban vásárolt értékes darabok. A legtöbbjük ugyan olyan hétköznapi, kommersz tárgy volt valamikor, mint a mi stelázsink, esztergált lábú asztalunk, karos ládánk, Erzsébet hálószoba bútorunk a ’60-as, forgó fotel a ’80-as évekből. Sok helyen megtalálhatók még ma is. Ne szabaduljunk meg tőlük, mentsük meg újítsuk fel nagyszüleink, szüleink bútorait, használati tárgyait! Amint láthatjuk, felújítani sem muszáj, ütött –kopott kivitelben is jól festenek.

Az idén elég sok bútorba leheltünk új életet. Édesanyám nagy mestere a fabútorok felújításának. A legtöbbjüket némi javítás után csak festeni kellett. Ez a kanapé is összehangolt közös munka eredménye. Már 2 éve készülök rá, hogy kezdek valamit ezzel a barátoktól örökölt darabbal, igazán fáztam a feladattól. De segítségemre sietett a családom. Mindenszenteket magában foglaló hosszú hétvégén nekigyürkőztünk és szüleim szomszédságában lakó nyugdíjas kárpitos segítségével négyen, két nap alatt, kb. 12. 000 Ft anyagköltségből összehoztuk. Ugye megérte? Szerencsénk volt, mert a majd 20 éves kanapé matracai épek voltak, a legtöbb munka a karfákkal volt. Sajnos a munka hevében, az idő szűke miatt nem tudtam fotózni a munkát, de hátra van még két fotel. Ígérem, mindenki okulására, a munka folyamatát dokumentálni fogom! Köszönjük Kiss Józsefné Emma nénin segítségét!

Kárpit és egyéb alapanyagok: Csapó –Kárpitos és Kereskedelmi Kft.

Sokaknak a legkedvesebb ünnepe a karácsony, nekem is. Gyermekkoromban mindig úgy éreztem, hogy a karácsony fényei, illatai, az ünneplőbe öltöztetett házak, otthonok egy mese díszletei. Nem értettem és nem akartam elfogadni, hogy az ünnepek múltával minden dobozokba, a szekrények legfelső polcára kerül és a varázslatnak vége. Miért ne lehetne egész évben karácsony? Miért kell lebontani és szem elől elrejteni mindazt, amin hetekig dolgoztunk? Miközben arra neveltek, hogy becsüljem meg azt, amiért megdolgoztam, ha készítek valamit, az legyen szép, hasznos és használjam ki maximálisan. Ezt a következetlenséget!

Azt hiszem, megegyezhetünk abban, hogy a szív motívum, egy olyan egyetemes szimbólum, amely mára, a világ minden táján a szeretet valamely formáját fejezi ki. (Ez nem volt mindig így. Természetesen ez is a rómaiaktól származik. Az eredetileg stilizált babérlevelet megjelenítő forma bajelhárító funkcióval bírt. Gótikus közvetítéssel került népművészetünkbe. A 19. században férfi szövetségeket, barátságokat megpecsételő, és majd csak a század végére jelent meg szerelmet kifejező ajándékokon.) Használjuk a szeretet ünnepén, szülinapokon, Valentin napon, anyák napján, esküvőkön. Adjuk barátságból, szeretetből és szerelemből. Egy karácsonyfadísz, amit egész évben használhatunk! És nagyon sokféleképpen felhasználhatjuk: karácsonyfadísz, ajándékkísérő, adventi naptár, kulcstartó, tűpár…

Nem szégyen gyűjtögetni, újrahasználni, újrahasznosítani, még akkor sem, ha egy olyan emelkedett, meghitt, csodálatos és szent ünnepről van szó, mint a karácsony! Lakókörnyezetünkben is találunk alapanyagot hasznos, dekoratív tárgyak készítéséhez. Amióta ember az ember ezt teszi. Korábbi korokban legfőbb tevékenységből, a mezőgazdaságból származó és a természetben előforduló anyagokat hasznosították a ház körül, otthonuk ünnepi dekorációihoz, és karácsonyfa díszítésére is.

Manapság a legfőbb tevékenységünk a fogyasztás. Ebből származó melléktermék a csomagolóanyag. Elfelejtettünk spórolni és takarékoskodni, megbecsülni azt az értéket, amit valakik valahol a csomagolóanyagok elkészítésébe belefektettek. Ezt az értéket mi fizetjük meg, amikor megvásárolunk egy –egy terméket, és fizetünk azért is, hogy elszállítsák közvetlen környezetünkből. Tehát a szemét érték! Mind emellett olyan anyagokat állítunk elő, amivel a természet képtelen megbirkózni, lebontani, feldolgozni, bekapcsolni a saját körforgásába. Ezek a mi természetünk termékei, így az tűnik helyesnek, hogy mi gondoskodjunk arról, hogy újra és újra életre kelljenek!

Kihasználva a hétvégi napsütést, ablakot mostam.  Végre kiürült egy utántöltő flakon, már nagyon vártam, mert régóta szerettem volna megvalósítani ezt az ötletet. Nem ördöngösség és az is biztos, hogy nem én vagyok az első, akinek eszébe jutott, hogy a klasszikus, papír csíkokból összeállított karácsonyi gömböt megvalósítsa műanyagból, mondhatni az örökkévalóságnak (kb. 200 év mire lebomlik).

Elkészítéséhez szükséges, szerintem minden háztartásban megtalálhatóak:

- Fehér henger alakú flakon,

- szalag, zsinór, amivel majd felfüggeszthetjük a díszt

- gyöngyök, bolytok stb. dekoráláshoz

- 18 mm széles ragasztószalag,

- sniccer,

- olló,

- ékszerdrót,

- csípőfogó,

- kúpos fogó,

- 5 mm átmérőjű bármilyen pálca, vagy pálcaformájú bármilyen tárgy (ecset szára, evőpálcika stb.)

- ár, szeg, zsákvarrótű, bármi, amivel át lehet szúrni, fúrni a műanyagot.

Távolítsuk el a címkéket és vágjuk le a flakon alját és tetejét, a flakonon található osztásoknál.

Az így kapott henger egyik széléhez ragasszunk körbe, nagyon pontosan illesztve, ragasztószalagot. Így nem kell mérni és rajzolni. Ha keskenyebb karikákat szeretnénk, akkor keskenyebb ragasztót használjunk. Egyszerre csak egy karikát jelöljünk ki ily módon.  Nem könnyű vágni, vigyázzunk az ujjunkra! Semmiképpen ne bízzuk gyerekekre ezt a feladatot! Ne essünk kétségbe, ha nem lettek egyenesek a karikák szélei, egy jó éles ollóval kijavíthatjuk az egyenetlenségeket. Egy flakonból 9 db 18 mm széles karikát tudunk kivágni. Majd távolítsuk el a ragasztószalagokat.

Flakonok oldalán általában van 2 db függőleges osztás is, ezek segítenek az összeállításhoz szükséges lyukak kialakításához. A vonalak közepére szúrjunk lyukakat, a karika mindkét oldalán.

Vágjunk le az ékszerdrótból (ez lehet réz is, a lényeg, hogy szép legyen) 3-4 cm-es darabokat. Kúpos fogó segítségével hajtsuk be az egyik végüket. Minden gömbhöz 2 db drótot készítsünk.

Illesszük egymásba a karikákat, lyukakat a lyukakra. Belülről kifelé dolgozzunk. A gömb belsejébe kerüljön a drótok behajtott vége, ha áthúztuk a lyukakon, akkor kívül is hajlítsuk el. Ugyan így rögzítsük a karikák találkozási pontjait a gömbünk másik oldalán.

Ezután jöhet a díszítés. Ezt rábízom mindenkire! Csak bátran! Én gyöngyöket fűztem szintén 3-4 cm-es drótdarabokra és a gömbök aljára akasztottam.

Volt, amelyikre a flakon maradékából vágtam apró díszeket és karikák segítségével kapcsoltam a gömbhöz.

Így készíthetsz egyszerűen, gyorsan karikákat: pálcára tekerjünk fel egy hosszabb drótot, majd húzzuk le az így kapott rugót és a csípőfogóval daraboljuk fel.

Készítettem olyat is, hogy csak 2 műanyag karikát illesztettem össze és a belsejükbe is akasztottam díszítést.

Tippek:

1. Nem egy flakont dolgoztam fel ehhez a bejegyzéshez. Annyira lelkes lettem, hogy literes üdítős flakonokkal körbeszaladtam az ismerősöket, rokonokat, szomszédokat és begyűjtöttem még 3 db fél literes példányt. Az üdítős flakonokba átöntettem velük a tisztítószereket. Ne féljetek kérni ti sem! Előbb – utóbb hozzászoknak a fura ötleteinkhez.

2. Nagyobb átmérőjű díszt nagyobb átmérőjű flakonból lehet készíteni, kisebbeket kisebből. Vagy vágjunk ki a karikáinkból egyforma darabokat.

3. Sokkal csinosabb, ha nem akasztjuk a díszeket, hanem kedves masnikkal a fa ágaira kötözzük.

Karácsonyfa: LOVI OY

Keresd boltunkban!

Még nyár végén, gyermekkori barátnőmnek fia született, Ervin. Akkoriban kaptam egy szatyor zöld, kék, barna kockás és csíkos, pamut anyagmaradékot (szabászati maradékot, mintakönyveket, jó minőségű új anyagokat). Kézenfekvő volt, hogy Ervin születése alkalmából kap egy hozzá méretezett takarót.

A koncepció az volt, hogy nem tipikus gyerektakarót varrjak (kedves mesefigurákkal stb.). Mivel Ervin szülei is adnak az ilyesmire, valami nagyfiúsabbat szerettem volna, amit ott lehet hagyni a nappaliban a kanapén, anyáék hálójában és mégsem tűnik ottfelejtett gyerek holminak. Tudtam, hogy az egész lakás kékre és zöldre van hangolva ezért kék és zöld anyagokból állítottam össze.

Mikor készítettem előttem volt egy kép, hogy már a nagyobbacska fiúcska hajnalban, a takarót csücskénél fogva, azt a földön húzva átbotorkál anyáék hálójában. Sok gyerekhez hozzánő az első takarója, és amikor már kinőtte még akkor is kabalaként hordozza. Hogy a takaró megélje ezt a kort, igyekeztem a lehető legtartósabb és könnyen tisztítható legyen (viszonylag sűrűn tűztem, az anyagok színtartóak, 40 fokon mosható és magas hőmérsékleten vasalható). Fotózás közben kiderült, hogy a kis takarót nem csak takaróként, játszószőnyegként, úti takaróként vagy a babakocsiban lehet használni, ágysálként is jól mutat, ha már kiságyból nagyágyba költözött a gyermek.

Egy szatyor anyagból több 80 x 100 cm-es takarót lehet gyártani. Nem is bírtam leállni, így az ajándéknak szánt takaró mellett még 3 db fiús takaró született, más –más színállásban, amelyeket elérhetővé tettem boltunkban.

A szatyorban még találtam pasztellszínű anyagokat, így a lányokra is gondoltam. Az év másik nagy örömteli eseménye az volt, hogy Szilvi unokatesómnak kislánya született, Nóri. Igaz ő nem az én remekművemet kapta, hanem az Anne Claire Petit Fiori bébi plédjét és egy nyuszis csörgőt, amelyek nem kevésbé kedves darabok, mint a Nóriról elnevezett saját készítésű takaróink.

Természetesen Ervin is kapott játékot, egy ilyen baglyos mobilt, ami ugyan nem az én találmányom, de én készítettem Craft Schmaft leírása alapján.