Sokaknak a legkedvesebb ünnepe a karácsony, nekem is. Gyermekkoromban mindig úgy éreztem, hogy a karácsony fényei, illatai, az ünneplőbe öltöztetett házak, otthonok egy mese díszletei. Nem értettem és nem akartam elfogadni, hogy az ünnepek múltával minden dobozokba, a szekrények legfelső polcára kerül és a varázslatnak vége. Miért ne lehetne egész évben karácsony? Miért kell lebontani és szem elől elrejteni mindazt, amin hetekig dolgoztunk? Miközben arra neveltek, hogy becsüljem meg azt, amiért megdolgoztam, ha készítek valamit, az legyen szép, hasznos és használjam ki maximálisan. Ezt a következetlenséget!
Azt hiszem, megegyezhetünk abban, hogy a szív motívum, egy olyan egyetemes szimbólum, amely mára, a világ minden táján a szeretet valamely formáját fejezi ki. (Ez nem volt mindig így. Természetesen ez is a rómaiaktól származik. Az eredetileg stilizált babérlevelet megjelenítő forma bajelhárító funkcióval bírt. Gótikus közvetítéssel került népművészetünkbe. A 19. században férfi szövetségeket, barátságokat megpecsételő, és majd csak a század végére jelent meg szerelmet kifejező ajándékokon.) Használjuk a szeretet ünnepén, szülinapokon, Valentin napon, anyák napján, esküvőkön. Adjuk barátságból, szeretetből és szerelemből. Egy karácsonyfadísz, amit egész évben használhatunk! És nagyon sokféleképpen felhasználhatjuk: karácsonyfadísz, ajándékkísérő, adventi naptár, kulcstartó, tűpár…
