Kedvenc évszakom az ősz. November, számomra is a misztika hónapja. Szeretem a novemberi fényeket, színeket, a misztikus ködöt, nyirkosságot, a tájra fokozatosan rátelepülő mozdulatlanságot és csendet, amelyben csak varjak károgása visszhangzik. Akaratlanul is eszembe jut J. K. Rowling világa. (Egyébként a Harry Potter filmek látványvilágát lakberendezői szemmel is nagyon izgalmasnak találom.) „Imádom a mágiát.” – mondja, a látványtól elbűvölt Harry, a Harry Potter és a Tűz Serlege című filmben, amikor benéz a Kviddics Világkupa döntőjén, a kempingben felállított kutyaólszerű sátorba. Nos, ez a mágia itt, a mugli világban is létezik, amikor hihetetlenül kicsi alapterületen minden igényt kielégítő, már-már luxus otthonokat vagyunk kénytelenek kialakítani. Vagy lehet, hogy a képeken szereplő házakat mégis csak nagy mágusok varázsolták ide a mi világunkba?
Akár hiszitek, akár nem, ez a kis erdei kunyhó, egy 1971-es gyártmányú, viktoriánus stílusú mobilházból lett kialakítva. Sandra Foster munkája. Ez az ultra nőies házikó mindössze 9 x 14 láb (kb. 2,7 x 4,2 m) alapterületű.
Ha kicsi alapterületű házunkat lakásunkat szeretnénk felújítani, tágasabbá, komfortosabbá tenni, érdemes tanulmányozni a mobilház gyártók megoldásait!
Tiberius, i.sz. 6. században, a markomannok elleni hadjárat idején, védfallal megerősített téli szálláshelyet hozott létre a Duna partján– ezzel kezdődött a később jelentős nagyváros története. Majd a téli szállásból állandó tábor lett. A légiók ellátására egyre több vállalkozó szellemű római polgár és helyi lakos telepedett le. A katonaváros mellet pedig kialakult a Borostyánkőutat és a Limes utat összekapcsoló kereskedelmi csomópont, a polgár város, a majdani Felső – Pannoniai tartomány fővárosa, Petronelli – Carnuntum.
.jpg)
A szerény bejárati épületen áthaladva a belső udvarra érkezünk. Balra az udvart lezáró kőfal, jobbra a bejáratot és a főépületet összekötő konyhát találjuk. A konyha kamraszerű, udvarról nyíló bejárattal, kicsi, lőrésszerű ablakokkal egyáltalán nem felelne meg mai igényeinknek. A ház legfunkcionálisabb része, a szolgák és a főzés és egyéb házimunkák helye. Egyébként korábbi látogatásunkkor éppen üzemelt, szolgák serénykedtek benne. Az állandóan működő tűzhely és az olajmécsesek lángja a munkához megfelelő mennyiségű fényt biztosított, és a ma is ismert konyhai felszereléseket működés közben láthattuk.
Az udvarról a tornácon át a kelmeboltba érkeztünk. A polcokon főleg gyapjú és len alapú szövetek, korabeli szerszámok, mérőeszközök, praktikus, összecsukható ülőalkalmatosságok a kliensek számára. A boltból vezet fel egy lépcső az emelet szintjére. Házigazdánk, ott jártunkkor nem invitált fel bennünket és információt sem kaptunk arról, hogy milyen helyiségek találhatóak a felső szinten.
A már emlegetett korábbi látogatásunkkor éppen üzemelt a padlófűtés. Meglepő volt az élmény, amikor a fűtetlen folyosóról belépve a szobába, egy hőoszlopba érkeztünk. Nagyon kellemes volt. Egyébként a padlófűtés jól példázza a római gondolkodást: miért építsünk a szoba egyik sarkába egy kályhát, amikor a padlónk anyaga ugyan az, ami a kályha anyaga lenne és a meleg levegő egyébként is felfelé száll. Építsünk inkább egy vízszintes szobaméretű kályhát a szoba alá! Az udvar felől, ereszek alatt vannak a tűzterek. Nem ezzel a módszerrel fűtötték az egész házat, csak a földszinti lakószobákat látták el padlófűtéssel. A falakban lévő szellőzőjáratok, kémények által keltett huzat biztosítja a tűzterekben keletkező meleg levegő áramlását a szoba padlója alatt. A szellőzőjáratok körül, természetesen falak is felmelegedtek.
A folyosón tovább menve egy apácarácsokkal árnyékolt tornácra érkeztünk, amely terményraktár és a kőfallal körbezárt igazi mediterrán hangulatú kertbe vezet.
Szóval, fogtam a függönymaradékokat, a legkevesebb hulladéktermelés mellett, szabályos négyszögletes formákra szabtam valamennyit. Szerencsém volt több mintasál darab is volt bennük. Így amelyiket kellett egyszerű cikk-cakköltéssel eldolgoztam, azután a lehető legegyszerűbb módon egymásra varrtam a darabokat. Sőt találtam még két darab csipkét is és azt is beépítettem.
Mikor már úgy éreztem, hogy elég volt és elfáradtam, mert ebbe a folyamatba el lehet fáradni és a munkán is meglátszik. Akkor a már meglévő három nagy darabot felcsipeszeltem a függönytartóra és megfogalmazódott bennem, hogy függönyök lesznek.
Annak ellenére, hogy izgalmas látványt nyújt, úgy gondolom, hogy ezt a panorámát butaság lenne függönnyel eltakarni.
A fény is szabadon áradhat, ha csak az ablak két oldalát függönyözöm fel. Tehát folytattam, varrtam még hozzá, két hosszabb darabot összevarrtam és ez lett a végeredmény.
