Egy pár hete, ismét Alsó – Ausztriában jártunk. Bad Deutsch – Altenburg település mellett, Petronelli Szabadtéri Múzeum időkapuja mögött van egy csodálatos város, a neve Carnuntum.
Tiberius, i.sz. 6. században, a markomannok elleni hadjárat idején, védfallal megerősített téli szálláshelyet hozott létre a Duna partján– ezzel kezdődött a később jelentős nagyváros története. Majd a téli szállásból állandó tábor lett. A légiók ellátására egyre több vállalkozó szellemű római polgár és helyi lakos telepedett le. A katonaváros mellet pedig kialakult a Borostyánkőutat és a Limes utat összekapcsoló kereskedelmi csomópont, a polgár város, a majdani Felső – Pannoniai tartomány fővárosa, Petronelli – Carnuntum.
Időjárási viszonyok ide vagy oda, a kapun átlépve ízig - vérig mediterrán hangulat fogadott bennünket. Az idetelepült rómaiak, mivel mással tudnák Róma dicsőségét reprezentálni, mint, hogy nem törődve a helyi klímával, adottságokkal, az otthoni jól szervezett városok, épületek mintájára építkezzenek. (Megjegyzem, hogy olyan településszervező elvek alapján dolgoztak a 2000 éve élt mérnökök, amelyek ma is érvényesek.)
.jpg)
Vendéglátónk, Lucius, kelmekereskedelemmel foglalkozik. Otthona egyben munkahelye is. Az épület külső megjelenésében alig különbözik a mai mediterrán stílusú épületektől: alacsony dőlésszögű tető, jellegzetes római cserepekkel fedve, sűrűn tagolt homlokzatok, egymásba épített épületrészek, szabadon álló kőfalak, amelyek egyben kerítések, kőburkolatok és falazat, zsalugáterek, apácarácsok, belsőudvarok, lazac színű meszes vakolat.
A szerény bejárati épületen áthaladva a belső udvarra érkezünk. Balra az udvart lezáró kőfal, jobbra a bejáratot és a főépületet összekötő konyhát találjuk. A konyha kamraszerű, udvarról nyíló bejárattal, kicsi, lőrésszerű ablakokkal egyáltalán nem felelne meg mai igényeinknek. A ház legfunkcionálisabb része, a szolgák és a főzés és egyéb házimunkák helye. Egyébként korábbi látogatásunkkor éppen üzemelt, szolgák serénykedtek benne. Az állandóan működő tűzhely és az olajmécsesek lángja a munkához megfelelő mennyiségű fényt biztosított, és a ma is ismert konyhai felszereléseket működés közben láthattuk.
Az udvarról a tornácon át a kelmeboltba érkeztünk. A polcokon főleg gyapjú és len alapú szövetek, korabeli szerszámok, mérőeszközök, praktikus, összecsukható ülőalkalmatosságok a kliensek számára. A boltból vezet fel egy lépcső az emelet szintjére. Házigazdánk, ott jártunkkor nem invitált fel bennünket és információt sem kaptunk arról, hogy milyen helyiségek találhatóak a felső szinten.
Tovább haladva egy folyosóról nyílik az épület legreprezentatívabb helyisége, egy lakószoba a lehető legkényelmesebb bútorokkal felszerelve. Mai értelemben véve nappali és háló egyben. Itt kapott helyett a házi oltár. Falai római ízlésnek megfelelően díszítve, a padlón a mai műkőhöz hasonló burkolat. Kellemes hőmérsékletet a padlófűtés biztosítja.
A már emlegetett korábbi látogatásunkkor éppen üzemelt a padlófűtés. Meglepő volt az élmény, amikor a fűtetlen folyosóról belépve a szobába, egy hőoszlopba érkeztünk. Nagyon kellemes volt. Egyébként a padlófűtés jól példázza a római gondolkodást: miért építsünk a szoba egyik sarkába egy kályhát, amikor a padlónk anyaga ugyan az, ami a kályha anyaga lenne és a meleg levegő egyébként is felfelé száll. Építsünk inkább egy vízszintes szobaméretű kályhát a szoba alá! Az udvar felől, ereszek alatt vannak a tűzterek. Nem ezzel a módszerrel fűtötték az egész házat, csak a földszinti lakószobákat látták el padlófűtéssel. A falakban lévő szellőzőjáratok, kémények által keltett huzat biztosítja a tűzterekben keletkező meleg levegő áramlását a szoba padlója alatt. A szellőzőjáratok körül, természetesen falak is felmelegedtek.
A folyosón tovább menve egy apácarácsokkal árnyékolt tornácra érkeztünk, amely terményraktár és a kőfallal körbezárt igazi mediterrán hangulatú kertbe vezet.
Személyes véleményem: nem akartam hazajönni! A mai igényeinkhez képest szerény berendezése, felszerelése és tájidegen mediterrán stílusa ellenére legszívesebben visszamennék és beköltöznék ebbe a zegzugos, meleg hangulatú otthonos, mesébe illő házikóba!
