Karácsonyi készülődés közben, önző módon nem tudtam ellenállni egy doboz maradék függönynek és nem karácsonyi ajándékzsákokat varrtam belőlük, hanem kísérletezni kezdtem. Van úgy, hogy az ember mindenféle koncepció és cél nélkül alkothatnék. Mikor hozzáfogtam még nem tudtam, hogy mi lesz munkám eredménye. Csipkéstakaró, terítő, függöny? Csak annyit tudtam, hogy össze kell őket varrnom. A munka során egyetlen szabályt állítottam fel magamnak: varrás közben nem születhet hulladék!
Szóval, fogtam a függönymaradékokat, a legkevesebb hulladéktermelés mellett, szabályos négyszögletes formákra szabtam valamennyit. Szerencsém volt több mintasál darab is volt bennük. Így amelyiket kellett egyszerű cikk-cakköltéssel eldolgoztam, azután a lehető legegyszerűbb módon egymásra varrtam a darabokat. Sőt találtam még két darab csipkét is és azt is beépítettem.
Mikor már úgy éreztem, hogy elég volt és elfáradtam, mert ebbe a folyamatba el lehet fáradni és a munkán is meglátszik. Akkor a már meglévő három nagy darabot felcsipeszeltem a függönytartóra és megfogalmazódott bennem, hogy függönyök lesznek.
Annak ellenére, hogy izgalmas látványt nyújt, úgy gondolom, hogy ezt a panorámát butaság lenne függönnyel eltakarni.
A fény is szabadon áradhat, ha csak az ablak két oldalát függönyözöm fel. Tehát folytattam, varrtam még hozzá, két hosszabb darabot összevarrtam és ez lett a végeredmény.
