Az elmúlt két héten otthon voltam Hajdú – Biharban. Mivel a téli ünnepek óta nem jártam otthon, sok mindent kellett elintéznem és bepótolnom. A családi és baráti látogatások mellett, ismerősök felkérésére, jutott időm elmélkedni azon, hogy mit is lehetne kezdeni az Alföldön, oly gyakori, alacsony belmagasságú, kis alapterületű, parasztház jellegű épületekkel. Igazából ebben a dologban érdemi segítséget építészek tudnának adni. Én, mint lakberendező, csak néhány inspiráló gondolattal és fotóval tudok szolgálni.
Örülök, hogy ezek a meghitt kunyhók nem kerülnek bontásra, még akkor sem, ha a tulajdonosnak lenne lehetősége újat építeni. Bármennyire nem felelnek meg mai igényeinknek, akkor is hozzátartoznak tájainkhoz, építészeti hagyományainkhoz, történelmünkhöz. Nem hagyhatjuk, hogy eltűnjenek, keresnünk kell azokat a reális megoldásokat, amelyekkel megmenthetőek és életmódunkhoz igazíthatóak.
Hogyan is alakulhatott ki ez a forma? Valószínűleg a szükség hozta, hogy a múlt század közepéig, ilyen kis alapterületű és alacsony belmagasságú házakat építettek, korábban főleg vályogból, később téglából is. Kisebb házat olcsóbban, kevesebb építőanyagból és gyorsabban lehet építeni. Kisebb légteret könnyebb és olcsóbb felfűteni. Természetesen, ilyen kritériumok alapján minden népcsoport épített otthonokat.
Nálunk elsősorban hozzáépítésekkel szokás bővíteni ezeket az épületeket. Elé, mögé vagy mellé építünk egy nagyobb házat, a kis ház pedig vagy az előszoba, konyha funkciót kapja meg, vagy melléképületként használjuk tovább. Ezeknek az amőbaházaknak is megvannak a sajátos hangulatuk, de így az eredeti kis házak elvesztik jellegüket. Skandináv és brit hagyományokban is találkozhatunk a mijeinkhez hasonló arányú és térszerkezetű kis házakkal. Felújítások során ők általában a tetőteret használják fel bővítésre, nagyobb tér eléréséhez, igaz náluk a tetőtér lakótérként használásának évszázados hagyományai vannak. Míg nálunk csak gabona és egyéb dolgok tárolására használták, vagy éppen semmire. Természetesen, ahhoz, hogy a padlás alkalmas legyen lakótérnek, az épületnek szüksége van megfelelő alapozásra, falazatra, födémre és szigetelt tetőre. Mindezzel a legtöbb régi házunk nem rendelkezik. Ezért áthidaló megoldásokra van szükség.
Miért ne adoptálhatnánk néhány remek ötletet? Cseréljük le a tetőt, szigeteljük azt és ne építsük vissza a födémet, csak a gerendázatot tartsuk meg. Így nagyobb belmagasságot kapnunk. Megfelelő falazat esetén, a födém gerendák és a falak segítségével alakítsunk ki galéria szobákat, könnyűszerkezetes megoldásokkal akár szeparálhatjuk is azokat. Így megszűnik a gyakran nyomasztó, alacsony belmagasság, tágasabb, szellősebb teret kapunk. A láthatóvá vált ácsmunka (tető szerkezete és gerendázat) érdekes látványeleme lehet otthonunknak. Nem feltétlenül kell ragaszkodnunk a hagyományos vidéki hangulathoz, ezeket a kis házakat, akár a legmodernebb stílusirányzatok szerint is átalakíthatjuk.
Az ötlet egyszerű, de a kivitelezés bonyolult és összetett munka. Feltételezésem szerint olcsóbb, mint egy új ház építése. Vannak épületek, melyek esetén a bemutatott megoldás nem kivitelezhető, vagy nem éri meg! Mielőtt belevágnák, feltétlenül kérjük szakemberek, statikusok, építészek véleményét! Kérjünk árajánlatot és mérlegeljünk, hogy merre bővítsük házunkat!
Én, ezekből, a szemétnek látszó anyagokból, tegnap családi faliújságot készítettem az új étkezőbe. Valószínűleg nem a falra kerül majd, hanem csak lazán az asztalra állítom, és a falnak támasztom. A hullámkarton alkalmas arra, hogy térképtűvel, rajzszöggel rátűzdeljük a fontos kis cetliket, üzeneteket.
Jó tanácsok:
