Nem tudom, hogy csak kis hazánkban van e így, hogy ennyire összemosódtak a dolgok. Úgy tűnt, hogy az elmúlt évek során a média igyekezett tisztázni a dolgokat. (Amivel kapcsolatban vegyes érzéseim voltak – bele kell e keverni a rációt ebbe a dologba?) Mégis itt járt a finn „Mikulás”, Joulupukki, aki inkább a télapó és sokkal inkább karácsonyi figura, mint a mi Miklós püspökünk. Eredetileg Joulupukki, az ősi skandináv Yule ünnephez (ami egybe esik a karácsonnyal) kapcsolódó mondabeli lény volt, akinek személye, ki tudja hogyan mára teljesen összemosódott a Mikulással és hasonlóságot mutat az amerikai Santa Claussal. Rénszarvasok által húzott szánon jár, nem a kéményen oson be karácsony estéjén, hanem az ajtón kopogtat és faggatja a gyerekeket, hogy jók voltak e és nem az északi sarkon él, mint az amerikai, hanem Lapföldön. Mindeközben a magyar néphagyomány Mikulása, még a két világháború között is, a menyben élt, és onnan figyelte a gyerekeket, hogy jók voltak e. Segítői pedig nem manók, hanem a krampuszok voltak.
Minden estre nálunk tegnap este a Mikulás, azaz Miklós püspök vagy Szent Miklós szelleme járt, bár nem vagyunk katolikusok, de ókori hagyományőrzők vagyunk így illik tudnunk, hogy ki is volt ő. 3 -4. században élt, a Római Birodalom Lycia nevű provinciájában, Myra (ma Demere, Törökország) nevű kisváros melletti kolostor apátja volt. Később püspök lett, mint a nagybátya, aki pappá szentelte 19 éves korában. Részt vett az első nikaiai zsinaton, ahol is egy heves teológiai vita során megpofozta Ariust (akinek nevéből az arianizmus kifejezés származik). Ezért a zsinat elítélte, de később rehabilitálták. Szüleitől öröklött vagyonát szétosztotta a szegények között, ebből ered az a hagyomány, hogy neve napján ajándékozással emlékezünk keresztény szellemiségére, segítőkészségére, nagylelkűségére. Elvileg ennek az ünnepnek nincs köze a karácsonyi ünnepkörhöz. Nyilván, a két ünnep közelsége és keresztény mivolta is okozhatta a kavarodást.
Külseje, ruházata egyáltalán nem hasonlíthatott a ma róla élő képhez. Nem hordhatott piros vagy kék, prémmel díszített kabátot, nadrágot, de még csizmát sem. Még a mai főpapok viseletéhez hasonló darabokba sem öltözhetett. Akkoriban a képen látható tunika hosszabb, rövidebb verziója volt az általános trend, amihez zárt bőr cipőt, esetleg hosszú nadrágot és tabulákkal díszített téglalap alakú köpenyt hordtak. A bíbor még ebben az időben is a birodalmi hadsereg színe. Nagyon költséges volt az előállítása, csak a császár és a főtisztek viselték.
Beszéljünk a karácsonyról is. Jézuska hozza az ajándékot vagy a télapó? A szeretet, a család ünnepe, vagy vallási ünnep? Volt olyan időszak is, amikor hivatalos karácsonyi rendezvényeket fenyőünnepnek nevezhették. A karácsony hagyományos szereplői, mint az adventi koszorú, a karácsonyfa, betlehemes, angyalok, csillagok, a téli tájat, időjárást idéző dekorációk mellett, már régóta jelen van a Télapó, a Mikulás, azok szánjai, zsákjai, és rénszarvasai, az általuk hozott régi idők játékainak másai is. Már csak azt nem értem, hogyan keveredhetett ide a jávorszarvas?
Valószínű, hogy a korábbi vallási ideológiát tabuként kezelő politikai rendszerek, a kereszténység több irányzata, korábbi korok hagyományainak a kereszténységbe történő beolvadása, a globalizáció és a fogyasztói társadalom következménye ez a káosz. Ami voltaképpen nem is baj, így igazán titokzatos, misztikus, és ha jól csináljuk, még hiteles is lehet! Meg van a választás szabadsága! Mindenki saját elgondolása, hagyományai, szíve, indíttatása szerint élheti meg az ünnepeket. A lényeg, hogy valóban megéljük!
