Vannak olyan tárgyak, használati eszközök, amelyek igazán otthonossá tehetik életterünket. Ezek legfőbb ismérvei: természetes anyagokból, ősi technikákkal, kézzel készültek. Boncolgathatnánk, hogy a technika, az ipar fejlődése ellenére miért szeretjük a kézzel horgolt, kötött, hímzett, fonott, varrott stb. tárgyakat ennyire. Több magyarázat is létezik, de egy biztos: lelkük van. Képesek megújulni, alkalmazkodni a kor követelményeihez és az egyéni igényekhez. Régóta használt technikák alkalmazásával készült lakberendezési kellékek és kiegészítők még akkor is egyedi hatást keltenek, ha manufaktúrákban tömegesen születnek.
A horgolás eredete a ködbe vész. Egyes kutatók a kőkorig, a csomó nélküli egyszálas fonásig vezetik vissza. Mások a tuniszi, egy tűs kötésből eredeztetik, ami a kereskedelmi útvonalakon eljutott Kínába, majd Európába és mór hódítások során Spanyolországba. A középkortól vált igazán népszerűvé, a 17 - 18. századtól megjelent a népi díszítőművészetben is. Ekkor még elsősorban csipkéket, csipkebetéteket készítettek vele.
Most lássuk, mi történik ma!
Készülnek játékok, …
…párnák, puffok, tároló kosarak, vállfák, ...
A felhasznált anyagok köre is igazodott a mai szükségletekhez, a fellelhető anyagokhoz. Lényegében bármiből lehet horgolt használati eszközöket készíteni, amelyek zsinórszerűek, vagy felszabhatók szalagokra. Így használhatunk rongyból, nejlonzacskóból készült csíkokat. Biztos sokan emlékeznek a ’70 – ’80 –as évek, szinte kultusz tárggyá avanzsált tejeszacskóból készült lábtörlőire.
Bátran vágjunk bele és szabdaljuk fel kinőtt, kinyúlt hurkolt anyagú ruháinkat, zoknijainkat, és horgoljunk hasonlóan színes szőnyegeket! (Szövött anyagok sajnos szálazódnak, ezért nem ajánlom, hacsak nem szeretnénk rojtos rongyszőnyeget.)
Kijelenthetjük, hogy ez a technika is folyamatosan képes megújulni és ma már kevés dolog van, amit ne tudnák horgolással előállítani. Örök hála a nagyon kreatív, ügyes kezű lányoknak, asszonyoknak, kézműveseknek és tervezőknek, hogy életben tartják a horgolást!