Amikor megveszünk, bérlünk egy régi házat, vagy lakást (a régi alatt érts minimum 50 -100 évet) mindenki első gondolata hogy felújít. Leverik az antiknak mondható festést, vakolatot, majd újrapucolják és festik. Felszedik a házzal egy idős, de jó állapotú, tömör fa padlót, és laminált padlóra cserélik. Legtöbben ezt teszik akkor is, ha antik, díszletszerű enteriőrt kívánnak kialakítani, antikolt falakkal és padlóval. Így kótyavetyélik el pénzüket és korábbi korok emlékeit.
Mentsük meg, ami menthető! Így tesz a rough – luxe stílus is, ami már egy jó ideje az angol luxusdesign legnépszerűbb trendje. Még mielőtt sikítozva elhagynátok az oldalt, elárulom, hogy a képeken egy egy svéd családi ház, 4 csillagos londoni szálloda, és egy külföldi tulajdonú budapesti magánszállás szerepel. ( Ha nem hiszitek, kattintsatok a képekre!)
Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér! Hála a médiának, és a sok házfelújítós műsornak, az a vágyunk és elvárásunk, hogy rövid idő alatt, sok pénzért felújított, tökéletes otthonokba költözzünk. Miután nehezen hozzájutottunk egy ilyen patinás lakáshoz, házhoz feltehetőleg felújításra nemigen futja. Amint látjuk trend az „ócska”. Ne szégyelljük! Legyünk elégedettek azzal, hogy megszereztük, mert manapság ingatlant vásárolni is szép teljesítmény! Tegyük meg, amire futja, javítsuk ki azt, amit nagyon muszáj! Éljünk benne egy kicsit majdnem eredeti állapotában, hagyjuk, hogy hasson ránk és csak azután javítsuk azt, ami igazán zavar! Főleg ne hagyjuk, hogy frusztráljanak bennünket nagy költségvetésű projektekkel, mert a gyorsaság és a tökéletesség sok pénzbe kerül! Ha egy négy csillagos szálloda lakóinak megfelelnek az ütött kopott falak és padlók, lomtalanításból, hagyatékokból összeszedett bútorok, akkor mi miért nem tudunk ezekkel együtt élni?
